Hagyományos művész-rajztanítás és jobb agyféltekés rajztanítás összekapcsolása, négy napos intenzív tanfolyam keretében a Kikötőben (ez alkalommal egy hétvégi szünettel, ami ideális a gyakorláshoz és a házi feladatokhoz)
A következő tanfolyam időpontja folyamatban van...
10:00-16:00-ig
a tanfolyam díja: 28.000 Ft (az eszközök ára a díjban benne van)
A foglalkozást Réti Mária vezeti.
Már a második napon színes ceruzával is színesítjük rajzunkat!
Közös munkánk színhelye egy világos, Dunára néző műteremlakás: Budapest, II. Bem rakpart 43. III. emelet.
Stabil, kényelmes asztalokkal, székekkel. Hozz magaddal egy letámasztható kis tükröt és ha vannak kedvenc eszközeid a rajzhoz, azokat is! 
Réti Mária Művészettörténész magyar-történelem szakos tanár. Foglalkozás: kutató, előadó. Született: Budapest, 1960. december 28. Tanulmányok
1975-79: Képző-és Iparművészeti Szakközépiskola
1982-85: ELTE Tanárképző Főiskolai Kar magyar nyelv, irodalom-történelem szak
1985-1990: ELTE Bölcsészettudományi Kar, művészettörténet szak
Munkahelyek: 1989-1990: Visegrád, Mátyás Király Múzeum
1985-2000: Xantus János Idegenforgalmi Szakiskola idegenvezető-hostess szak
1990-1993: Soter-Line Oktatási Központ idegenvezető szak művészettörténet tanár
1998-tól: Budapesti Divatiskola művészettörténet tanár
2008: Zápor Gimnázium idegenvezető szak művészettörténet tanár
Előadások 2003-tól: Soter Klub: művészettörténet, kultúrtörténet, rajztanfolyamok
2005: Ady Endre Művelődési Központ: A piramisoktól Picassóig művészettörténeti sorozat
2006: Kőbányai Művelődési Központ: művészettörténet, kultúrtörténet
2006-2008: Bicskei Kastélyotthon: kultúrtörténet, divattörténet
2005-től: Sopron Liszt Szalon: művészettörténet, vallástörténet
2008-tól: Budapesti Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT)
A „jobb agyféltekés rajzolás” módszerével idestova már több mint tíz éve ismerkedhetnek az érdeklődők különféle klubok, tanfolyamok keretében. Az oktatók az amerikai módszert – annak könyvben is megjelentetett és hozzáférhető – metódusa szerint tanítják, mellyel meglepő sikereket lehet elérni, amelynek révén ma már a hitetlenkedők és szkeptikusok közül is egyre többeket győznek meg a módszer lehetőségeiről a tanfolyam végén elért eredmények. Valóban lehetséges lenne ez, sikerülhet bárkinek? Valóban néhány nap elegendő olyan rajzi teljesítmények elérésére amilyet legmerészebb elképzeléseiben sem gondolt valaki, aki pl. felnőttkorában is a gyerekkorában tanult „pont, pont vesszőcskét” tudja lerajzolni? Miben áll ennek a „csodamódszernek” a lényege, miért ilyen sikeres az emberek százezrei előtt szerte a világon? Az USA-ban szinte minden foglalkozás és korosztály számára, cégeknél, állami és magániskolákban oktatják, és nálunk is egyre többen fordulnak a rajzolás eme „rejtett dimenziókat” feltáró módszere felé.
Amikor először találkoztam a módszerrel hitetlenkedve néztem a tanfolyamon készült rajzokat: mindössze négy nap, és a gyermeki, majdhogynem primitív látásmódú első rajztól a kurzus végén egy élethű portré tekint ránk a rajzlapról!
Igen, látványos és mélyreható eredményt érhetünk el a négy nap alatt!
A rajzolást elősegítő alapvető készségek „velünk születetten” bennünk vannak, épp úgy, mint más készségek, amelyeket magától értetődően használunk a mindennapi életünk terén, csak nem „aktiválódtak” abban a formában, amivel pl. rajzolni is tudhatnánk. Ezek a készségek mindenkiben megvannak, csak míg egyes emberekben ez művészi szintre emelkedik, másokban „alaphelyzetben” marad, de valamilyen formában mindenki működteti ezeket. Ilyen készségeink pl. a beszédkészség, az éneklés és ilyen a rajzolási és íráskészség is.
A jobb agyféltekés rajztanítás nyomán nem leszünk mindjárt Leonardo da Vincik vagy Dürerek, de megváltozik a világlátásunk, „más szemmel” nézzük a körülöttünk lévő jelenségeket, és ez segít hétköznapi életünkben is. Természetesen ne várjunk olyan csodát a papíron a néhány napos kurzus után amilyet Leonardo vagy Van Gogh elért! Hiszen mindannyian tudunk beszélni, de azt természetesnek vesszük, hogy nem mindenkiből lesz Oscar-díjas színész. Tudunk írni is, hiszen az íráskészség is velünk született, de elfogadjuk, hogy nem mindenkiből lehet író, vagy költő, és még az írók és költők között is csak egy Shakespeare és egy Petőfi Sándor született! Tudunk énekelni, (még ha kicsit „botfülűek” vagyunk is), de senkitől nem várjuk el, aki reggel a fürdőszobában fütyörészik, vagy délután barkácsolás közben dúdolgat, hogy úgy énekeljen, mint Luciano Pavarotti.
A rajzolási készséggel ugyanígy van: rendelkezünk azokkal a tulajdonságokkal, amelyek segítségével rajzolni tudunk. Pl. attól, hogy a rajzon problémát jelent a tér érzékeltetése és a perspektíva visszaadása a rajzoló számára, az nem jelenti azt, hogy ő nem érzékeli a teret, vagy nem lát három dimenzióban. Az, hogy a világot térbeliségében három dimenzióban érzékeljük mindenki számára magától értetődő tény, pl. amikor autót vezetünk, eme tulajdonságunkat – amelyre épp az autóvezetésnél igencsak szükségünk van - senkinek nem jut eszébe megkérdőjelezni. A látás törvényei szerint látunk, színeket, arányokat, foltokat, teret, érzékeljük a sötét-világos kontrasztjait, ezek velünk született, eleve bennünk lévő adottságok. A rajzolási készség tehát megvan mindenkiben, amellyel jó rajzot készíthetünk, ha nem is lesz az mindjárt egy Picasso-rajz.
Ezeknek a tulajdonságoknak a továbbfejlesztésével, a rajztanulás során voltaképp olyan technikákat sajátítunk el, amelyekkel ezek az adottságok még jobban kifinomodnak. De nem csak ez az „eredmény”, nemcsak egy szép rajz a végső cél, az igazi eredmény egyéniségünk, kreativitásunk fejlesztése, a siker láttán elért önbizalmunk megerősödése, magabiztosságunk és problémamegoldó képességünk eredményessége, amely további életünk bármely területén pozitív hatással lesz.
A rajzolás, mint tevékenység - Miért jó rajzolni és mi a haszna a rajztanulásnak?
A rajzolásnak, mint tevékenységnek egy sor olyan tudatállapotot befolyásoló („tudatmódosító”!) eredménye van, ami voltaképp más szellemi gyakorlatokkal is előmozdítható, de amelyekre nem mindenki érez késztetést, mert ezeket túl elvontnak vagy megerőltetőnek tartja. Ilyenek pl. a rendszeres jógagyakorlatok, vagy meditáció végzése. Pedig leginkább a meditációhoz hasonlítható az állapot, amelybe a rajzolás során eljut a figyelemmel dolgozó rajzoló, a meditáció fázisai tisztán felismerhetők, és beazonosíthatók a rajzolás tevékenységének ismérveivel. Aki tehát ráérez a rajzolás ízére, az voltaképp olyasvalami „gyakorlatozásra” szokik rá, mint a rendszeres jógázás és mindennapi meditálás, csak éppen egy másfajta tevékenységgel éri el ezek jótékony hatásait.
A rajzolás és a meditáció közös állapota és a szellemi fejlődés terén a meditációval azonos eredményei: 1. az ”elme lecsendesítése” 2. „koncentráció és összpontosítás” figyelmünk tárgyára, „eggyé-válás” a tárggyal, azaz a tevékenységnek teljesen átadjuk magunkat. 3. az idő megszűnése és csak a jelenben való létezés érzése 4. a téma teljes megértése és átélése, - ennek eredménye lehet egy szép rajz is! Hogyan fordíthatók le ezek a jelenségek a rajzolásra, mint tevékenységre, hogyan fejlődnek ezek a rajztanulás segítségével?
1. „Az elme lecsendesítése”
Aki rajzolni kezd, és igazán elmélyül a munkában annak az időérzékelése átvált a hétköznapi tudatállapotból egy másfajta, szinte öntudatlan állapotba. A rajzolás során ugyanis, - ha jól csináljuk, igazi elmélyült figyelemmel -, „megszűnik az idő”, aki rajzol, nem foglalkozik az idő múlásával. Ezért alapvető követelmény, hogy ha minden nap szeretnénk gyakorolni a rajzot, vagy legalábbis gyakran foglalkoznánk vele, ezt csak olyankor tegyük, amikor legalább egy órát tudunk nyugodtan kiszakítani az időnkből, vagyis egy kis időtlenséget tudunk biztosítani mindennapi rohanó életvitelünk során.
2. Koncentráció és a figyelem összpontosítása
A rajztanulás egyik legfontosabb eredménye, - amit a hétköznapi életben szintén nagyon jól hasznosíthatunk - a figyelem és a koncentrálóképesség fejlesztése. Ahhoz, hogy egy rajzot készítsünk – legyen szó egy több napon át készülő portréról, vagy csak egy tízperces skiccről – teljes figyelmünkkel rajzunk tárgya felé kell fordulnunk, rákoncentrálunk, azaz a tárgyra összpontosítjuk egész elménket, és minden figyelmünket. Ezzel egyúttal viszont kizárjuk a külvilágot, nem beszélgetünk másokkal, hanem kizárólag munkák köti le minden figyelmünket. Ennek következtében még egy fontos dolog kikapcsol: épp a verbalitás, a beszéd az ami elcsendesedik, és átveszi a helyét a kreatív alkotó munka. A társalgás és beszéd háttérbe szorul, és a csend, vagy legalábbis a mi számunkra való „belső csend” veszi át helyét.
Ennek folytatása a következő nagyon kellemes állapot ami épp a jó meditációban tapasztalható meg:
3. „Az idő megszűnése” -jelenben létezés állapota
Számtalanszor megfigyeltem, amikor valaki igazán elmélyülten dolgozott, csak a munkájára koncentrált, és ebből az állapotból az sem mozdította ki, hogy körülötte a többiek beszélgettek, az ő számára „megszűnt a világ”. Tipikus példa erre, amikor valaki az értekezleten kezd el rajzolgatni az előtte lévő papírra, kikapcsolja magát az előadás – és az előadó - szövege alól, figyelme másfelé fordul, illetve épp így „pihenteti” kicsit fáradt elméjét, hogy szórakozottan firkálgat, eközben teljesen másfelé kalandozik, és a hallottakon kívül van. A verbalitás tehát háttérbe szorul, és a szavak átadják helyüket másvalaminek, ami az elmének művészi oldalát engedi szóhoz jutni végre. A rajzolás bárkit átemel ebbe a sajátos lelki és szellemi világba, ahol megtapasztalhatjuk végre igazi énünket és sokszor meglepő képességeinket.
4. Az élmény, melyet egy elkészült szép munka láttán élünk át.
Amikor elkészül egy szép rajz nagyon sokszor mint egy másik, új Én néz vissza a papírról a mű alkotójára, nemegyszer halljuk azt a meglepődött felkiáltást: „ezt én csináltam?” Vagy: „hazavittem és mikor meglátták otthon a gyerekeim, el voltak képedve: Anyu, te ilyet tudsz?” Vagy: „Megmutatom a páromnak: én is képes vagyok valamire amire ő nem!”
Mindegy tehát, hogy miért kezdünk el foglalkozni valamivel ami fejleszti kreativitásunkat és problémamegoldó képességeinket, és szinte az is mindegy mit csinálunk, horgolunk, hímezünk, kerámiatárgyakat korongozunk, sógyurmázunk – vagy éppen rajzolunk.
A lényeg: új és ismeretlen világok felfedezése, amelyek közül az első és legizgalmasabb saját rejtett dimenzióink megismerése és azoknak a rejtett „aranybányáknak” feltárása amelyekről talán nem is tudunk, de bennünk vannak mélyen, és a művészet egyik leghatásosabb eszköz arra, hogy kézbe vegyük képességeinket, tehetségünket – és ezzel együtt az életünket is.
Képek a korábbi tanfolyamról (kattints a linkre):
Várunk szeretettel!
